A Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége közösségének életében minden kongresszus fontos alkalom. Lehetőség arra, hogy a tagság személyesen is találkozzon, megossza egymással szakmai tapasztalatait, áttekintse az előtte álló feladatokat, és közösen gondolkodjon arról, hogyan tudja tovább erősíteni a környezeti nevelés és szemléletformálás ügyét.

A KOKOSZ 2026. évi kongresszusának házigazdája a Dunaharaszti Hétszínvirág Óvoda volt. A Szövetség nevében ezúton is őszinte köszönetemet fejezem ki Dunaharaszti Város Önkormányzatának, valamint a házigazda intézmény valamennyi munkatársának a magas szakmai színvonalon, nagy gondossággal és szeretettel megszervezett kongresszusért, a tartalmas programokért és a vendéglátásért.

A kongresszus ismét megmutatta, hogy a környezeti nevelés nem pusztán szakmai feladat, hanem olyan közös ügy és hivatás, amelyben a tudás, az elkötelezettség és az egymást erősítő szakmai közösség egyaránt fontos szerepet tölt be.

Őszi közgyűlés – közös ügyek, szakmai feladatok, új kapcsolódások

A kongresszus második napján került sor a KOKOSZ hagyományos őszi közgyűlésére, amely a Szövetség szakmai és szervezeti életének egyik fontos fóruma.

A közgyűlés napirendjén a szervezet működését és szakmai munkáját meghatározó kérdések szerepeltek. Elhangzott az elnöki és a minősítőbizottsági beszámoló, sor került a pedagógus-továbbképzési tematikák szakmai egyeztetésére, valamint a minősítési rendszerhez kapcsolódó aktuális feladatok áttekintésére és megvitatására. A közgyűlés külön napirendi pontként foglalkozott az idei évben minősített intézmény minősítésének átadásával, valamint új tagjaink felvételével is.

A delegáltak egybehangzó döntését követően örömmel köszöntöttük a KOKOSZ tagjai között a Bábozd Zöldre Egyesületet és az Apponyi Franciska Egyesített Óvoda és Bölcsődét, mint újonnan megválasztott tagjainkat.

Az új tagok csatlakozása mindig többet jelent egyszerű szervezeti bővülésnél. Új szakmai tapasztalatokat, új gondolatokat, új együttműködési lehetőségeket és új közösségi erőt jelent közös céljaink megvalósításában. Meggyőződésem, hogy a KOKOSZ jövőjének egyik fontos záloga éppen az, hogy nyitott, együttműködő és szakmailag sokszínű közösségként tudjon tovább fejlődni.

Emlékezés az elődökre

Egy szakmai közösség jövőjét csak akkor tudjuk felelősen építeni, ha közben nem feledkezünk meg azokról sem, akik előttünk jártak, akik munkájukkal megalapozták mindazt, amire ma építkezhetünk.

A közgyűlésen tisztelettel és kegyelettel emlékeztünk egykori elnökünkre, néhai Szögi Lajos tanár úrra, halálának huszadik évfordulója alkalmából.

Az emlékezés számunkra nem csupán a múltról szól. Az elődök szakmai munkája, gondolkodása, elkötelezettsége és közösségért végzett szolgálata olyan örökség, amelyet kötelességünk megőrizni és a következő nemzedékek számára továbbadni.

Elismerés azoknak, akik sokat tettek és még ma is tesznek közös ügyünkért

A közgyűlés ünnepélyesebb pillanatai közé tartozott az elismerések átadása is.

A KOKOSZ a korábban adományozott tiszteletbeli tagságokhoz kapcsolódóan díszoklevelet adott át Fehér Anna, Boczné Patcai Klára, Kerezsi Andrásné, Lendvai Mária és Nagyvári Györgyné részére.

A tiszteletbeli tagság olyan elismerés, amelyet azoknak adományozunk, akik a környezeti nevelés és szemléletformálás területén végzett értékes munkájukkal, valamint a KOKOSZ céljainak megvalósítása iránti elkötelezettségükkel maradandó értéket teremtettek.

A díszoklevelek átadásával egyben köszönetünket is kifejeztük azért a szakmai és közösségi munkáért, amellyel hozzájárultak a környezettudatos gondolkodás erősítéséhez és a környezeti nevelés ügyének szolgálatához.

A tiszteletbeli tagság számunkra nem pusztán cím vagy elismerés. Annak kifejezése is, hogy a közösség számon tartja és megbecsüli azokat az életutakat, szakmai teljesítményeket és emberi értékeket, amelyekre a jelen és a jövő munkája is épülhet.

Az Enikő-díj – egy életút öröksége

A kongresszus legünnepélyesebb pillanata minden évben az Enikő-díj átadása, amely a hazai környezeti nevelés egyik rangos szakmai elismerése.

A díj névadója Dr. Szalay-Marzsó Lászlóné, született Juhász Enikő, aki egész szakmai életét a természettudományos oktatás, a környezeti nevelés, a szemléletformálás és a természetvédelem ügyének szolgálatába állította.

Munkássága során számos hazai és nemzetközi konferencia, szakmai program és továbbképzés szervezésében vett részt. Az oktatóközpontok ügyének formálásában és koordinálásában is jelentős szerepet vállalt, miközben publikációkkal, könyvekkel, szakmai kiadványok szerkesztésével és előadásokkal gazdagította a hazai környezeti nevelés szakmai kultúráját.

Életútja azt példázza, hogy a környezeti nevelés akkor válhat valódi társadalmi erővé, ha a szakmai tudás elkötelezettséggel, kezdeményezőkészséggel és a jövő iránt érzett felelősséggel párosul.

Az Enikő-díj ezért nem csupán egy személy vagy egy közösség szakmai teljesítményének elismerése. Egyben annak a szellemi örökségnek a továbbvitele is, amelyet a díj névadója képviselt.

2026-ban egyéni kategóriában Labancz Györgyi, közösségi kategóriában pedig a Gilice Oktatóközpont részesült az Enikő-díjban.

Szívből gratulálunk mindkét díjazottnak, és köszönjük mindazt a munkát, amelyet a környezeti nevelés és szemléletformálás ügyéért végeznek.

Harminc év öröksége – hat év megújulása – a jövő felelőssége

Elnökként különösen nagy büszkeséggel tölt el, amikor egy-egy ilyen alkalommal visszatekintünk arra az útra, amelyet a KOKOSZ közössége megtett.

A Szövetség immár három évtizedes múltra tekint vissza. Harminc év önmagában is komoly teljesítmény. Azt jelenti, hogy egy szakmai közösség képes volt fennmaradni, megőrizni küldetését, értékeit és szakmai hitelességét akkor is, amikor körülöttünk a világ, az oktatás, a társadalmi környezet és a szakmai elvárások folyamatosan változtak.

Ugyanakkor számomra legalább ilyen fontos az a munka is, amelyet az elmúlt hat évben közösen végeztünk.

A KOKOSZ az elmúlt hat évben jelentős megújuláson ment keresztül. Nem azért, hogy megtagadja vagy hátrahagyja mindazt, amit elődeink felépítettek, hanem éppen azért, hogy azt az értékes örökséget a mai kor követelményeihez igazítva, korszerű formában és új lendülettel vihessük tovább.

Meggyőződésem, hogy egy hagyományokkal rendelkező szakmai szövetség akkor maradhat életképes, ha egyszerre képes őrizni az értékeit és megújulni.

A KOKOSZ ma már olyan közösségként tekinthet a jövőbe, amely nem csupán emlékezni kíván arra, amit harminc év alatt létrehozott, hanem képes új gondolatokat befogadni, új szakmai együttműködéseket kialakítani, a változó világ kihívásaira reagálni, és korszerű eszközökkel szolgálni ugyanazt az alapvető ügyet: a környezeti nevelés, a természet iránti felelősség és a környezettudatos gondolkodás megerősítését.

Ez számomra elnökként nemcsak büszkeség, hanem felelősség is.

Felelősség azért, hogy a ránk bízott örökséget megőrizzük, ugyanakkor legyen bátorságunk tovább gondolni, továbbfejleszteni és a következő nemzedékek számára is élővé tenni azt.

A KOKOSZ harminc éve bizonyítja, hogy a közös ügy képes közösséget teremteni. Az elmúlt hat év pedig azt mutatja meg, hogy ez a közösség képes a megújulásra is.

A jövő feladata tehát, hogy a múlt értékeire építve, a jelen kihívásaira válaszolva és a jövő iránti felelősséggel vigyük tovább azt a küldetést, amelyért a KOKOSZ létrejött. Ez lehet a következő évtizedek legfontosabb közös feladata és egyben a legnagyobb lehetősége is.

Köszönet a közösségnek

A kongresszus és az őszi közgyűlés összességében tehát nemcsak szakmai és szervezeti kérdésekről szólt. Megmutatta azt is, hogy a KOKOSZ valódi ereje az együtt gondolkodó, egymást támogató és a közös értékek mentén dolgozó szakmai közösségben rejlik.

Köszönet valamennyi tagunknak, szakmai partnerünknek és mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a környezeti nevelés ügye ma is jelen legyen az intézményekben, a közösségekben és a következő nemzedékek mindennapjaiban.

A közös munka folytatódik. A céljaink változatlanok, az előttünk álló feladatok azonban újabb és újabb kihívásokat tartogatnak.

A KOKOSZ múltja kötelez, jelene erősít, jövője pedig rajtunk múlik.